Ma reggel olvastam el a tegnap esti kissé borongós bejegyzést. Nem fejtettem ki miben rejlik a problémám lényege. Masszív szenvedélyfüggő vagyok, 3 hónapja pedig ráléptem egy olyan ösvényre, amelynek a végén nem az egzisztenciálisan stabil, decens családapák sétálnak le.
Fogyasztottam már sok fajta dolgot, de nálam a könnyebb válfaj maradt a befutó. Az viszont annyira sikeresen fut, hogy 12 éve más sem szalad...Gyakorlatilag az elmúlt tucatnyi évem másról sem szólt, csak a kábulásról.
31 évesen viszont választás előtt állok.Vagy folytatom a jelenlegi életvitelem, ami egyenesen a pusztulásba vezet, vagy talpra állok.
Konkrétan a menyasszonyom mondta ki ezeket a szavakat, amik valójában, már régóta ott lebegtek kettőnk között. Ő is fogyasztó, de messze nem akkora mennyiségben, mint Én. Gyakorlatilag majdnem minden létező emberi kapcsolatom ráment a kis hobbimra. Rengeteg barátot vesztettem el a kölcsönök miatt, voltak akik szimplán elfordultak attól az embertől akivé váltam. Semmim sincs, a szerelmet leszámítva, de félő, hogy már Ő sem tart ki mellettem sokáig. Megelégelte az örökös hazugságot, lopásokat, simlis dolgokat. Teljesen megértem, sőt...
Kétszer ültünk le beszélgetni, hogy elmondjam neki, mellettem nincs jövője. Nekem jó így trógerkedni. Nem zavar, hogy sosincs semmim, már megszoktam a több, mint 10 év alatt.Ha megvan a dózisom, akkor szarok Én mindenre.Nem zavar, ha sosem lesz családom, ha nem megyünk majd nyaralni,sosem lesz kocsim, lakásom, házam, vagy, hogy nem fogok tisztességben megöregedni. Már nem foglalkoztat mi lesz egy év múlva, mi lesz belőlem, mire viszem. Nem érdekel.A cuccom meglegyen, és nekem már jó.
A külvilág is tudja már, hogy milyen vagyok, mi a passióm, és a bánásmód is ennek megfelelő. Én vagyok a büdös narkós. A semmirekellő. Sok családban akad ilyen. Az alkesz nagybácsi, aki jó fej, tök cuki, de mindig pia szaga van, és májzsugorban fog megdögleni 50 évesen. Én most ezt a cipőt húztam fel magamra, és ha nem lenne párkapcsolatom, talán nem szorítana.
A szánalmas az egészben, hogy mindezt talán át sem gondolnám, le se szarnám, ha nem lenne a barátnőm. Lassan 4 éve kitart mellettem, minden tiszteletem az övé emiatt, bár hozzáteszem az előző pasija még nálam is cudarabbul bánt vele. Rengeteg gáz dolgot csináltam, nagyjából az ilyen arcokat szokta kérdőre vonni egy aggódó anyuka a talkshowkban. Megközelítőleg fél milliót loptam csak a szüleitől, plusz még nem számítom ide az kitalált munkákból be nem fojt jövedelmeket. Sok kitalált munkahelyem volt már 12 év alatt, amire azért van szükség, hogy ne basztassák az Isten narkósát, amiért naplopó. A metódus a következő; reggel elmegy az ember munkába, és a szeretteinek, a családjának, és talán még a barátainak is azt hazudja, hogy dolgozni megy, amit persze nem tezs meg, hiszen baromi unalmas ott üni 8-10 órát. Ha még csk ülni kell az nem is annyira nagy probléma. Nem mintha, akkor bejártam volna dolgozni... Sok munkahelyet úgy vesztettem el, hogy a munkahelyem ajtajában fordultam vissza, vagy már bent voltam, mikor hazamentem valamilyen ürüggyel, és többé be sem tettem a lábam. Mára eljutottam arra a szintre, hogy el sem kezdek már dolgozni. 2 éve nem dolgozom, csak kitalált munkahelyeken. A gond csak akkor kezdődik, mikor fizetésnap van, és már mindenki rég megkapta a pénzt, de nekem nem érkezik utalás. Ekkor kezdődnek a hazugságok, de már senki sem hisz nekem. Úgy jártam, mint a fiú aki farkast kiáltott, sokszor már akkor sem hisznek nekem, ha igazat mondok.
Ennek ellenére Nazi bízik bennem, hisz abban, hogy meg tudom csinálni, és folyton motiválni akar. Valamilyen furcsa módon lát bennem fantáziát, és azt akarja, hogy legyek ember........
Tehát az elkövetkező egy évben megteszek mindent, kevesebbet cuccozok, és odateszem magam. Ha nem sikerül 2015ben átköltözöm az árnyékvilágra, így vagy úgy.
Most megyek egy valós állásinterjúra, ahova lehet, hogy többé nem megyek......de ez nem rajtam fog múlni.
